Boszorkánymogyoró
A növény különleges ismertetőjele ősz végén mutatkozik meg. Miután a levelek megsárgulnak, vörössé válnak, és végül lehullanak a növényről, csak a kopár, száraz ágak maradnak. De aztán élénksárga, vékony, szalagszerű szirmú virágok nőnek ki az ágak közül. A tél folyamán egészen februárig virágoznak.
Növény
A boszorkánymogyoró (Hamamelis virginiana) Észak-Amerika keleti részén nedves, lombhullató erdők aljnövényzetében vagy patakpartok mentén vadon fordul elő. Az őslakosok hagyományosan gyógyászati célokra használták. A 18. században a boszorkánymogyoró dísznövényként került Európába, és nem sokkal ezután gyógynövényként is használták.
Virágok
A sárga boszorkánymogyoró virágai színt visznek az őszi és téli tájba, még a hó alatt is megmaradnak. Intenzív illatuk különösen a tiszta, csípős téli levegőben érezhető. Pókszerű, göndör alakjukkal a virágok úgy néznek ki, mint kis kiengedett karmok, ami kissé hátborzongatóvá teszi őket. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a növényt „boszorkánymogyorónak” nevezik.
Levelek és kéreg
A boszorkánymogyoró levelében és kérgében illóolajokat, flavonoidokat és nagy mennyiségű tannint tartalmaz. A boszorkánymogyoró leveleit és ágait gőzzel desztillálják a kozmetikumokban való felhasználáshoz. A boszorkánymogyoró párlata nyugtató és összehúzó tulajdonságokkal rendelkezik, valamint nedvességmegőrző hatású.
