Hogyan éljük túl a pubertást és őrizzük meg önbizalmunkat?

Petra Stemplinger, németországi gyermek- és ifjúsági pszichiáter tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan lehet kezelni ezt a 12 és 18 év közötti nagy változásokat felölelő időszakot – pattanásokkal együtt –, és hogyan lehet erősíteni az önbizalmat.

Tegnap még szuper sima volt a bőröm, ma már pattanások borítják. Miért kell a pubertásnak ennyire idegesítőnek lennie?

Petra Stemplinger (PS): A pattanások bosszantóak, de valahogy mégis szerethetőek! Azt mutatják, hogy valami csodálatos dolog történik egy fiatal szervezetben a felnőtté válás útján. Sajnos, nem túl szórakoztató, amikor ez történik veled, és nem tudod, mi az oka. A fiatalok a serdülőkorba érnek. Keresik saját útjukat, de még mindig nem tudják, hová vezet az út. Még mindig minden tisztázatlan – és ez az arcukra van írva. Gyermekkoruk hibátlan bőre már nem áll jól nekik, de még új, tiszta bőrük sem látható.

Mi történik a testben és a lélekben a pubertáskorban?

PS: Az egész test átalakuláson megy keresztül, ahogy egy új szintre lép: a felnőttkorba. A hormonok pedig ennek a változásnak a közvetítői. A testen több szőrszál nő, az izzadságnak erősebb a szaga, lányoknál megnő a mell, és a bőr általában nagyobb pórusú lesz, pattanások és mitesszerek jelennek meg a homlokon, az orron és az állon. Nyugtalanító, ha ezeket a változásokat a fiatal magán tapasztalja. Apró dolgok hívják fel a figyelmünket arra, hogy valami megváltozott; egyesek talán még a saját testüktől is félni kezdenek. Minél gyorsabban történik mindez, annál erősebb az érzelmi hatás. Végül is a pubertás a gyermekkor végét is jelzi.

Milyen érzések merülhetnek fel, amikor a fiatal már nem érzi jól magát a saját bőrében?

PS: Az érzések egész sora jelentkezhet, a bizonytalanságtól az önértékelési problémáig. A fiatal nem egy éjszaka alatt ismeri meg új énjét; fokozatosan kell megismernie megváltozott testét. Ugyanakkor a fiatal minden eddiginél erősebben vágyik arra, hogy vonzónak érezze magát. Lehet, hogy szégyenkezik, frusztráltnak, dühösnek érzi magát, vagy attól fél, hogy örökké így fog kinézni. Ezért egyes tizenévesek magukba zárkóznak; úgy érzik, hogy védelemre van szükségük, de nem tudják, hogyan fejezzék ezt ki. Mások lázadnak minden és mindenki ellen, frusztráltan saját tökéletlenségük miatt. A bőr, az arcot átszelő apró vulkánokkal, azt mutatja, hogy mindjárt felrobbanunk és néha ez meg is történik.

Sok fiatal mérhetetlenül szenved, mert mások látják rajtuk, hogy a serdülőkor közepén vannak. Hiszen ez az időszak arról is szól, hogy menők akarnak lenni.

PS: A tizenévesek számára természetes, hogy úgy akarnak kinézni, mintha készen állnának a világra, hogy a felnőttek közé tartozzanak, és tisztelettel bánjanak velük. De mindenki láthatja, hogy erre még nem áll teljesen készen. Hangja rekedtes, bőre zsíros, és ez elbizonytalanítja. Nem csoda, hogy kudarcnak érzi magát, vagy el akar bújni, vagy hajlamosabb a dühkitörésekre.

Milyen gyakorlati tanácsot tud adni a pubertáskori pattanások kezelésére?

PS: Egy korrektor csodákra képes. Napközben elfedheti a pattanásokat, hogy senki ne lássa, mi zajlik belül. Éjszaka otthon leveheti a „maszkot”, és gyengéden tisztíthatja és ápolhatja bőrét – és esélyt adhat neki, hogy ebben az érzékeny fázisban regenerálódjon. Azáltal, hogy ilyen módon gondoskodnak magukról, a hibás bőrű tizenévesek megtanulhatják szeretni a testüket. Ez erősíti az önelfogadást és elősegíti a ”képes vagyok rá” hozzáállást.

Mi a szerepe a barátságnak a pubertáskorban?

PS: A barátság központi jelentőségű. A tizenévesek kinövik a családjukat, ami olyan, mint egy túl szorosra húzott bőr. Keresik a kapcsolatot hasonló gondolkodású társaikkal, akik megértik őket, és akik előtt nem kell semmit sem titkolniuk. Munkámból tudom, hogy a fiatalok világosan megkülönböztetik a Facebook-barátokat, akik csak „kedvelik őket”, és az igazi barátokat, akikkel valóban szoros kapcsolatban állnak. Ezek azok a barátok, akikkel megoszthatják sebezhetőségüket, bizonytalanságukat és félelmeiket. Az olyan belső értékek, mint az őszinteség és a bizalom, a barátságok révén fejlődnek, és fontosabbá válnak, mint a külső megjelenés és a pattanások.

A szelfik minden korábbinál fontosabbá váltak: láthatóságot és elismerést nyújtanak. Hogyan válhat egy fiatal kevésbé függővé tőlük?

PS: Minél nagyobb biztonságban érzed magad a barátaiddal, annál könnyebb túllépni azon, hogy pattanásos vagy, vagy hogy valaki a közösségi hálón kritizálta személyes stílusodat. A barátokkal együtt készített szelfik a közös szórakozás kifejezéseként szolgálnak. Nem arról van szó, hogy felszínes, szabványos arcot mutatnak, mint a tévéműsorokban, ahol bárkit vesztesnek tekinthetnek a külseje vagy a járása miatt. A barátok szeretik a sajátosságaidat, az egyediségedet, az ötleteidet és a humorodat. A barátokkal nem kell állandóan összehasonlítanod magad, és tudod, hogy több vagy, mint amit a rólad készült szelfik mutatnak.

Azt mondják, hogy a pubertáskorban a szülők „furcsává” válnak. Tudnák inkább támogatni a gyermekeiket?

PS: Az antropozófiai felfogás szerint a pubertás az az időszak, amikor a lélek teljesen belép az anyagi világba, és készen áll arra, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket, és változtasson a világon, hogy valami jobbá és szebbé változtassa azt. A szülőknek arra kell figyelniük, hogy a fiatalok mire vágynak, nem a hibáikra vagy hiányosságaikra, hanem a mögötte lévő jó szándékra. Meg kell próbálniuk felismerni, hogy gyermekeik mivé akarnak válni. És emlékezzenek arra, hogy nekik milyen volt azokban a viharos időkben. A szülőknek teret és időt kell adniuk gyermekeiknek, hogy felfedezzék, kik ők, és milyen utat szeretnének járni az életben.

Milyen tippeket adsz a tizenévesek szüleinek?

PS: Próbáljanak nyugodtak maradni, és ne vegyék magukra az érzelmi kitöréseket. De az azt megelőző időszak, a gyermekkor is nagyon fontos. A gyermekkornak a rituálék, például a közös étkezések idejét kell jelentenie, amikor a család az egészséges kommunikációt erősíti. Különösen este, lefekvéskor. Manapság az egymásra fordított idő a legjobb védelem az ellen, hogy a média ”elnyelje” a fiatalt. Az „apaidő” csodákra képes a fiúknál és a lányoknál egyaránt. Csodálatos, amikor egy apa el tudja mesélni a saját tapasztalatait, és beismeri, hogy ő is rosszul érezte magát gyerekkorában, vagy elmondja, hogyan birkózott meg a félelemmel. Ez segíthet a gyereknek megérteni a helyzetet: „Hű, még az apukám is félt. De most már hős. Ha ő meg tudja csinálni, én is meg tudom csinálni.”

1. Csak Superman tud mindig erős és laza lenni. Mindenki más: Álljon hozzá pozitívan a család többi tagjának hibáihoz és hiányosságaihoz!

2. Az anyáknak és az apáknak hitelesnek kell lenniük! Ez erősíti a bizalmi köteléket és az egészséges mértékű tekintélyt.

3. Mindenkinek el kell fogadnia, hogy a test nagy változáson megy keresztül, és ez meg is látszik rajta!

4. Egy jó korrektor és a gyengéd natúrkozmetikumok segíthetnek átvészelni a napot.

5. Bánjunk testünkkel szeretettel, pont úgy, mint egy jó baráttal!

6. Ne gúnyoljunk ki embereket a külsejük miatt! Természetes, hogy egyeseknek több pattanásuk van, mint másoknak. Kérdezzük meg magunktól, hogyan szeretnénk, hogy mások bánjanak velünk, és bánjunk mi is másokkal ennek megfelelően!

7. Tartsunk „pattanásos bulit”, ahol a jó barátok összejönnek, hogy együtt kényeztessék a bőrüket! Lazítsunk és nevessünk azon, hogy az arcunk úgy néz ki, mint egy vulkanikus táj! Együtt könnyebb!

8. Tegyük magunkat „titokzatossá” azáltal, hogy korlátozzuk láthatóságunkat a közösségi médiában! Milyen érzés, amikor szünetet tartunk a közösségi média használatában? Beszéljünk erről olyan emberekkel, akikben megbízunk!

9. Fedezzük fel és ápoljuk saját erősségeinket – próbáljunk ki egy új hobbit!

10. Szánjunk időt arra, hogy feltegyük magunknak a következő kérdéseket: Ki vagyok én, mit akarok hozzátenni a világhoz? És beszéljünk erről másokkal!

11. A fiatalok különösen sebezhetők a pubertáskorban, ezért a szülőknek a szívükkel kellene hallgatniuk, ahelyett, hogy ítélkeznének és kritizálnának.

12. Hozzunk létre olyan helyeket, ahová a család minden tagja saját térbe vonulhat vissza!

13. Legyünk elfogadóak az érzelmi hullámvölgyekkel szemben! Ha ez a fázis különösen intenzív, próbáljunk meg felhúzni egy „érzelmi ernyőt” – és bízzunk abban, hogy ez az időszak is el fog múlni!