Milyen megérintő!
A mindennapi életben néha megfeledkezünk arról, hogy a természetes környezetünk részei vagyunk. Ha közelebbről megnézzük a növényeket, akkor megfigyelhetjük, hogy milyen erőssége van az érintésnek, minden élőlény számára.
Mi szó szerint felfogjuk az életet tapintás érzékünkkel. Az ujjbegyeinkkel érezzük a lánc szemeit, a szelet az arcunkon vagy az este hidegét, amikor mezítláb sétálunk a fűben reggel. Az embertársainkat határozott kézfogással, gyengéd öleléssel, vagy akár vállveregetéssel üdvözöljük. Martin Grunwald pszichológus, a Lipcsei Egyetem Haptics Laboratóriumának alapítója tudja, miért reagálunk olyan erősen a fizikai kapcsolatra. „A tapintás a legrégebbi és legkifinomultabb érzékszervünk. Egy nyolchetes magzat már erős reakciókat mutat, ha az ajkát megérintik; a szemek és a fülek ekkor még nem fejlettek." Az érintést tekinthetjük elsődleges kommunikációs eszközünknek, amely korai önmagunk formálja, és bebiztosít minket a világban. A babák számára a fizikai érintkezés ugyanolyan fontos a túléléshez, mint az étel. Bőrünkben több millió tapintó receptor teszi lehetővé a nyomás, érités, vibráció érzékelését válaszul egy kellemes érintésre. A hő-, hideg- és nyomásérzékelési képességünk veszélyre is figyelmeztethet minket.
A növények és az emberek mindig érzékenyek az érintésre
Az összes érzékszervünk közül a tapintásunk az egyetlen, amelyet nem tudunk átmenetileg „kikapcsolni”, vagy szándékosan elhanyagolni. Emiatt különösen érzékenyek vagyunk a tapintásra – akárcsak a növények. Egyes növények gyorsan reagálnak az ingerekre, mint például a Vénusz légycsapója (Dionea muscipula). A vörös csuklós leveleinek belsejére leszálló rovar megérinti az érzékelő szőrszálakat, amelyek elektromos jeleket váltanak ki, és ez a levél bezáródását okozza. A szemérmes mimózánál (Mimosa pudica) a levélkék külső szélének legkisebb érintése is láncreakciót indít el, melynek során a levelek összezáródnak hajlik. A növényt „szemérmes mimózának” is nevezik; a „mimóza” kifejezést olyan személy leírására használják, aki nagyon érzékeny.
„A növények nem éreznek megbánást. Nincsenek tudatában egy mentális vagy érzelmi állapotnak. De a növények érzékelik a tapintást, és némelyik valójában jobban „érzi” magát attól, mint mi emberek. Az olyan növények, mint a csillaguborka (Sicyos angulatus), akár tízszer érzékenyebbek, mint mi, ha érintésről van szó” – írja Daniel Chamovitz biológus a What a Plant Knows: A Field Guide to the Senses című könyvében. 2012), amely a növényfigyelés világát tárja fel.
Gyógyító és energizáló érintés
A széllökések és a viharok, az érintés különösen intenzív formái a növények és a fák számára. Növekedési ingereket idéznek elő, amitől a növény erősebbé és robusztusabbá válik. Már régóta ismert, hogy az érintés gyógyító hatással bír az ember egészégére. Az elterjedt fizikoterápiák, mint a fürdők, hideg- és meleg pakolások, masszázsok természetes reakcióikat váltanak ki a külső ingerekre, hogy megerősítsék a szervezetet és elősegítsék a gyógyulást. Számos hagyományos gyógymód az érintés pozitív hatásán alapszik, mint például a shiatsu és a reiki.
Referenciák
Daniel Chamovitz: What a Plant Knows: A Field Guide to the Senses. New York: Scientific American/Farrar, Strauss and Giroux: 2012
Stefano Mancuso, Alessandra Viola: Brilliant Green: The Surprising History and Science of Plant Intelligence, Washington, DC: Island Press, 2015
Kathrin Meyer und Judith Elisabeth Weiss (Hrsg. für das Deutsche Hygiene-Museum Dresden): Von Pflanzen und Menschen, Wallstein, 2019
Martin Grunwald: „Homo hapticus. Warum wir ohne Tastsinn nicht leben können", Droemer, 2017
