Hogyan segítsünk gyermekeinknek megbirkózni a stresszel?

Dr. Meinecke, a gyermekkor és a stressz nem hozható összefüggésbe egymással, mégis úgy tűnik, hogy ez egyre gyakrabban előforduló probléma.

CM: Már fiatal orvosként is láttam olyan gyerekeket, akik stressztől szenvedtek, de az esetek száma valóban jelentősen megnőtt. És ez fennáll minden korosztályban, különösen az iskolások körében, de a csecsemőknél és a bölcsődéseknél is előfordul.

Tehát még a csecsemők is érintettek?

CM: Igen, és nagy számban: majdnem minden harmadik csecsemőnek alvási nehézségei vannak, túl sokat sír, vagy etetési problémái vannak.

Mi az oka ennek?

CM: Ha egy anya stresszes, a gyermeke magába szívhatja a stresszhormonjait, akár a terhesség alatt, akár később, a szoptatás során. A szülő érzelmi állapota általában befolyásolja a gyermek stresszre való hajlamát. A csecsemőknek különösen szükségük van a kötődésre és a szeretetteljes bánásmódra. Szükségük van arra, hogy érezzék, hogy valaki ott van mellettük, aki észreveszi, ha sírnak, és gondoskodik róluk. A kisgyermekeknél, ahol ez hiányzik, nagyfokú stressz léphet fel.

Hogyan állapíthatják meg a szülők, hogy a gyermekük stresszt él át az óvodában?

CM: A bölcsődébe járó gyermekeknél egyre gyakrabban diagnosztizálunk alvászavarokat, hiperaktivitást, szeparációs szorongást és a gyermekbetegségek szokásos tapasztalatain túlmutató, fertőzésekre való fokozott fogékonyságot. A stressz valójában a szervezet egészséges reakciója, amely lehetővé teszi, hogy kihívást jelentő helyzetekben különösen éber és cselekvőképes legyen. Amikor az aktivitás, a pihenés és regenerálódás állapota közötti egyensúly már nem tartható fenn, a feszültség és a pihenés közötti egyensúly felborul, a szervezetben a stresszreakciók kerekednek felül. Ez hosszú távon káros, és betegséghez vezethet. A kortizol, amely az egyik stresszhormon, gyengíti az immunrendszert és a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét.

Hogyan fejeződik ki a stressz az iskolások körében?

CM: Sok gyermek szenved fejfájástól, diffúz hasi fájdalomtól, hátfájástól és alvászavaroktól. Depressziós hangulatot, agressziót és koncentrációs nehézségeket tapasztalhatnak. Ezeket gyakran a kirekesztéstől vagy a kudarctól való félelem kíséri. Általánosságban elmondható, hogy a gyerekek ma sokkal nyugtalanabbak, mint korábban.

Ön szerint mi ennek az oka?

CM: Manapság sok gyermek sokkal stresszesebb, mint a múltban, ezért erősebb személyes kapcsolatokra és egyéni figyelemre van szükségük. A nagy létszámú osztályokban azonban a gyerekek ezt nem minden esetben kapják meg tanáraiktól, és otthon sem biztos, hogy megtalálják. A kapcsolatok stabilitást, és ezen keresztül biztonságot nyújtanak. Ha erre nincs idő, bizonytalanság keletkezik.

Ez azt jelenti, hogy minél erősebb a gyerekek kötődése, különösen a szüleikhez, annál kevésbé stresszesek?

CM: Ez nem feltétlenül a szülők, lehet egy másik személy is, akihez a gyermeknek erős érzelmi kötődése van. Valaki, akiről a gyermek tudja, hogy "hisz bennem, akivel lehetek a valódi önmagam, aki elismer és megbecsül, és aki biztonságot, védelmet, valamint függetlenséget ad nekem". Egy ilyen légkörben a gyermek megtanulhatja, hogyan kezelje a stresszt. Természetesen a példamutatás is segít: a szülőknek nemcsak beszélniük kell a saját stresszükről, hanem időt kell szakítaniuk a szünetekre és a pihenésre is.

Mi vezethet még az iskolai feszültséghez?

CM: Ha a szülők túl magas elvárásokat támasztanak, az további nyomást okozhat. Egyes gyerekek számára teherként nehezedik a következő iskolai szintre lépés gondolata, és nyafogóvá, szomorúvá, vagy ingerültté, agresszívvá válik. Ha a gyermek viselkedése megváltozik és ez huzamosan fennáll, az érzelmi zavarra utalhat. Nem az a fontos, hogy mit akarnak a szülők - a felnőttek felelősek a gyermekeik igényeiért, nem pedig fordítva. A gyermekek csak akkor tudják igazán kibontakoztatni tehetségüket, ha a környezetük összhangban van az igényeikkel. Egy másik gyakori stressztényező a kora reggeli iskolakezdés. Azoknak a gyerekeknek, akik nem tudnak maguktól felébredni, több stresszhormon van a vérükben, ami viszont érzékenyebbé teszi őket a tanulási problémákra.

Mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen délután szabadidejük?

CM: A gyerekeknek inspirációra van szükségük, mozogniuk kell, meg kell hódítaniuk a világot, új dolgokat akarnak tanulni. A délutáni tevékenységek túltervezése inkább kimerítővé, mint ösztönzővé válhat, különösen, ha a házi feladatot is meg kell csinálni. A strukturálatlan szabadidő legyen a szabály, ne a kivétel. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy gyermekeik ne töltsenek túl sok időt a számítógép előtt, okostelefonon vagy játékkonzolokon. Az ilyen állandó vizuális ingerek izgatottá és nyugtalanná tehetik a gyermekeket. Ha a gyerekek már nem fizikailag, hanem főként az online közösségi médián keresztül találkoznak egymással, a személyes kapcsolat nehezebbé válhat számukra - ami viszont szorongást okozhat.

A gyermek fejlődésének mely fordulópontjai tehetik ki a gyermekeket stressznek?

CM: Az első iskolakezdés az egyik ilyen fordulópont. Az iskola új követelményeivel szembesülve néhány gyermeknek ismét délutáni alvásra lehet szüksége, hogy regenerálódjon. Egy másik döntő fordulópont 9-10 éves kor körül következik be, ami a gyermekkor gondtalan időszakától való eltávolodást jelenti. A gyerekek már nem mondják el minden gondolatukat a szüleiknek, és észreveszik, hogy a szüleik is csak emberek. Ez egy időre elszomoríthatja őket, ami kellemetlen érzéseket, fejfájást vagy gyomorfájást okozhat. Azok a szülők, akik tisztában vannak ezzel, megfelelően tudják kezelni ezt az időszakot, és érzékenyen tudnak reagálni gyermekeik problémáira. Ez azt jelenti, hogy ne bosszúsan, hanem megértéssel reagáljon, ha gyermeke szemtelenül válaszol egy kérdésre.

Mit tehetnek a szülők, hogy gyermekeik stabilitást és a lehető legkevesebb stresszt tapasztalják?

CM: Mindenekelőtt fontos, hogy legyenek rendszeres közös időtöltések, például közös vacsora. A szülőknek jelen kell lenniük, és nem szabad, hogy telefonhívások, e-mailek vagy internetezés zavarja őket. Most kellene eljönnie az időnek, hogy valóban elköteleződjünk egymás mellett. Az is hihetetlenül fontos, hogy a szülők meghallgassák gyermekeiket anélkül, hogy azonnal jó szándékú tanácsokkal válaszolnának. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy a szüleik elfogadják őket olyannak, amilyenek, hogy amit mondanak, az megértésre talál a szüleiknél. A szülőknek pedig nem szabad a gyermekeik érzéseit olyan közhelyekkel elutasítaniuk, mint például: "Ne aggódj, minden rendben lesz" 

Hogyan kellene a szülőknek kezelniük azt, amit a gyermekeik elárulnak nekik?

CM: Sokkal jobb, ha tükröt tartasz nekik, és valami olyasmit mondasz, hogy "Nagyon szomorú vagy, mondd, mi a baj?" Vagy ha a barátjuk váratlanul azt közölte, hogy nem akar már vele játszani, ami néha előfordul, akkor ne próbáld megmagyarázni, hogy miért viselkedett így. Ehelyett maradj a saját gyermeked érzelmi élményénél. Ezáltal elismerést és biztonságérzetet kapnak, amire ebben az érzelmileg nehéz helyzetben szükségük van. A rituálék is megnyugtatóak lehetnek, mint például a lefekvés előtti hangos olvasás. Ezek olyan berögzült ritmusokká válnak, amelyek a gyermekeknek tájékozódási lehetőséget adnak, erősítik az önbizalmukat és csökkentik a stresszt. Amint lefekvéskor kinyitjuk a könyvet, a szervezet több alváshormont kezd el felszabadítani. A masszázs, különösen a háton, de a lábakon és a lábfejen is, például levendulaolajjal, a szeretetteljes viszonyulást fejezi ki, amikor a gyermek teljes biztonságban érezheti magát. Nagyobb gyermekek számára a bölcsőde vagy az iskolában a nap eseményeinek átgondolása szintén segíthet a feszültség oldásában. Kérdezd meg például: "Mi az a szép dolog, ami ma történt?" Csak hagyja, hogy gyermeke beszéljen, és vegyen részt benne, de lehetőleg tanácsadás nélkül.

Van-e különbség aközött, ahogyan a felnőttek és a gyerekek kezelik a stresszt?

CM: A gyerekek általában sokkal jobban tudják kezelni a stresszt, mint a felnőttek. Még mindig erősebben érzik, hogy mire van szükségük. Ez lehet alvás vagy játék, ahol a fantáziaviláguk lehetővé teszi számukra, hogy kifejezzék érzéseiket. Fontos, hogy hagyjuk, hogy ezt tegyék, és ne szakítsuk félbe őket. Ez lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy kompetensnek érezzék magukat, és ez a legjobb módja annak, hogy megtalálják saját belső egyensúlyukat. Ez a legjobb védekezés a stressz ellen.