Hogyan határozzák meg a mindennapok a gyermekkort?
Gyermekeinknek szeretetet, közelséget és bizalmat szeretnénk adni. Biztonságot szeretnénk nyújtani számukra az út során, és azt a jó érzést, hogy biztonságban nőnek fel. De minden családban vannak olyan napok is, amelyek tele vannak mozgalommal, stresszel vagy kétségekkel. Pontosan az ilyen pillanatokban jó, ha eszünkbe jut, hogy mi az igazán fontos.
A rituálék bizalmat teremtenek
A rituálék nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is praktikusak: Szilárd keretet adnak számunkra, hogy tovább tudjunk haladni, amikor a napok néha nehezebbek. Struktúrát és keretet biztosítanak számunkra. Sok gyermek élvezi, ha a folyamatok ugyanazok maradnak, és a helyzetek kiszámíthatóak. Este megvacsorázunk, fogat mosunk, esti mese vagy még egy kis ölelkezés. Az ilyen következetes rutinok lehetővé teszik a gyermek számára, hogy alkalmazkodjon ahhoz, ami következik.
Az apró dolgok értéke
Különösen a gyerekek számára az apró dolgok gyakran értékesebbek, mint a nagy gesztusok. Időt szánni arra, hogy megfigyeljen egy csigát vagy egy fáról fára ugráló mókust. Süssetek együtt tortát, és hagyjátok, hogy a gyermek aktívan részt vegyen benne. Néha egyszerűen csak jó, ha a gyermek ott ül veled, és nézi, ahogy játszol - különösebb cselekvés nélkül, csak úgy, hogy ott van. Ezek a mindennapi pillanatok teszik ki a gyermekkor varázsát és a meleg érzést. Ezekre az apró, figyelmes mindennapi dolgokra kell összpontosítanunk a figyelmünket.
A boldog gyermekkor a mindennapi életben zajlik. A jó, bizalomteljes biztonságérzet mindenekelőtt az apró dolgokból fakad, nem pedig a különösen nagy gesztusokból.
A kötődés nyelve
A mindennapi cselekvések mellett a mindennapi nyelv is lényeges eleme a gyermekkornak. Megbecsüléssel beszélni egy gyerekkel azt jelenti: Meghallgatni és hagyni, hogy befejezze, hogy érdeklődjön az elhangzottak iránt, hogy kérdéseket tegyen fel. Ez minket felnőtteket is arra késztet, hogy figyeljünk arra, milyen szavakat használunk a gyermekekkel szemben, és hogyan kommunikálunk. Mondjuk-e például, hogy "kérem" és "köszönöm", és kérünk-e bocsánatot, ha hibát követtünk el? Beszélünk-e elismerően? Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk valóban megértsen és meghallgasson minket, fontos, hogy szemmagasságba kerüljünk vele, és tisztán beszéljünk. A szobán átkiabált utasítást gyakran figyelmen kívül hagyják. A mindennapi életet a nyelvünk alakítja. Figyeljünk tehát a szavainkra a mindennapi mondatokban és az olyan rutinszerű cselekvések során is, mint az öltözködés, a pelenkázás vagy más ápolási helyzetek. Szavainkkal és figyelmünkkel együttérző családi mindennapokat teremthetünk.
