Hogyan tudják a szülők megfelelően megvigasztalni a gyermekeket
Mit tegyünk, ha a gyermekünk sír, elesett, megsérült, vagy egyszerűen csak oka van a szomorúságra, és potyognak a könnyei? Mi a legjobb módja annak, hogy megvigasztaljuk gyermekünket, és mikor helyénvaló, hogy egyedül oldjon meg valamit. Szakértői beszélgetés Susanne Mierau diplomás pedagógussal.
Kedves Susanne, a szülők ösztönösen nem vigasztalnak egyébként helyesen, és mit kellene tudniuk a felnőtteknek tulajdonképpen a vigasztalásról?
Először is, segít, ha tudjuk, hogy a gyerekek másképp éreznek, mint mi, felnőttek. Ha valami számunkra nem is tűnik rossznak, egy gyermek számára komoly dolog lehet, és a fájdalom érzékelése is más a gyermekeknél. Jó, ha minden gyermekhez és minden helyzethez egyénileg alkalmazkodunk, és érzékeljük, hogy mi történt, és hogyan reagálnak. Ha minden helyzetben újból meg tudod érteni a gyermeket, és ennek megfelelően reagálsz, jó vigasztalóvá válsz. Így megfelelően elláthatod gyermeked.
Ha te magad nyugodt is maradsz, ha a karjaidba veszed a gyermeket, és egyszerűen csak ott vagy mellette - ez az élmény pozitívan kíséri a gyermeket. Ha minden helyzetben teljesen igaznak és komolyan veszik őket.
Susanne Mierau
Pontosan hogyan lehet megfelelően megvigasztalni egy gyereket, és mi a kevésbé jó megoldás?
Gyakran segít a mély lélegzetvétel, a gyermek gyengéd átölelése és a jó fizikai kontaktus. A pozitív fizikai kontaktus oxitocint szabadít fel, amely befolyásolja a vérnyomást és a fájdalomérzetet is. Ha te magad nyugodt és erős vagy, a gyermek is újra nyugodt lehet. Nem jók az olyan mondások, mint "a nincsen rózsa tövis nélkül" vagy "ez mégsem volt olyan rossz". Jobbak az olyan éleslátó mondatok, mint: "Megértem, hogy fáj" és egy ölelés. A dolgok elismerése és komolyan vétele, a gyermek ellátása, a legjobb vigasztalás. A gyermek érzi ezt. Az sem megfelelő vigasztalás, ha megígérünk nekik valamit, vagy engedményeket teszünk, hogy abbahagyják a sírást, például valami édességet adunk a kezükbe.
Miért fontos a gyermek számára a vigasztalás?
Az a tapasztalat, hogy a gyermeket nem hagyják magára, támogatja a jó szülő-gyermek kapcsolatot, és erősíti a bizalmat. A gyermek csak fokozatosan, külső szabályozással tanulja meg az önnyugalmat. A kötődésközpontú megközelítésből nézve tehát a kényelem fontos tapasztalat a gyermek számára: Nehéz vagy stresszes helyzetekben számíthatnak a támogatásra, és érezhetik, hogy ott vagyunk mellettük. A gyermek általában jól szabályozza magát, ha az ember a karjaiban tartja.
Szerző
Susanne Mierau
okleveles pedagógus, alternatív gyógypedagógus, családsegítő szakember
Susanne Mierau három gyermek édesanyja. Tanfolyamokat tart szülőknek, képzett személyzetet képez, és könyvekben adja át tudását. Tudjon meg többet a blogján (csak németül): geborgen-wachsen.de
