Amikor a babák idegenkednek

A gyermekek temperamentuma és tapasztalatai különbözőek. Ezért egyes gyerekek visszafogottak, mások pedig extrovertáltabbak. A fejlődéslélektan szempontjából azonban az idegenkedés normális az élet egy bizonyos szakaszában. Mivel a babák az első hat hónapban az idegen arcokat a gondozójukhoz képest változásnak tekintik, mosolyognak. Hét-nyolc hónapos koruk körül azonban a csecsemők már jobban szemügyre veszik az arcokat, és elkezdik őket azonosítani. Amikor rájönnek, hogy nem ismerik őket, és hogy idegenek, már nem mosolyognak, hanem félni kezdenek, és vágynak a közeli gondozójuk biztonságára és védelmére. Az idegenkedő babák vagy gyermekek biztonságos menedékre és legfontosabb gondozóikra vágynak, akik támogatást és bizalmat nyújtanak számukra.

Az idegenkedés egyfajta védelmi funkciónak tekinthető. Ez arra készteti a gyermeket, hogy ismeretlen vagy ijesztő helyzetekben biztonságot és védelmet keressen. Anyukaként, apukaként vagy gondozóként komolyan kell venni ezt a biztonsági igényt, és teljesíteni kell azt. Azzal, hogy a gyermek egyre önállóbbá és mozgékonyabbá válik, a mozgás és a gondozótól való eltávolodás is ismeretlen helyzetekhez vezethet. A valóságban azonban a gyermek még nem független. Normális, hogy a gyermek vágyik egy ismerős gondozóra, és ez része a fejlődésének, amíg önállóvá nem válik. Az idegenekkel szemben tanúsított elutasító magatartás vagy egyfajta egészséges bizalmatlanság egyben védelmező magatartás is.

Légy ott a gyermeked számára, és éreztesd vele, hogy mindig örülsz neki. Még akkor is, ha sír vagy még több figyelmet követel a szülőktől az idegenkedés fázisában: Kísérd végig szeretettel ezen a fontos fejlődési szakaszon. Az idegenkedés fázisa nehezebb, ha külső időtényezők játszanak szerepet. Egyes gyerekek egyszerűen nem akarják, hogy idegenek vegyék fel őket, vagy hogy hogy az ismerős, otthoni környezetüktől eltérő helyen maradjanak. Ha azonban te szülőként visszamész dolgozni, vagy egyszerűen nem tudsz mindig te magad vigyázni a kisgyermekedre, ez nyomást gyakorolhat rád. Itt elegendő időbeli tartalék biztosításával támogathatod a gyermeket. Különösen akkor, ha valaki más vigyáz rá, vagy a bölcsödében van. Hogy egy visszafogott beszoktatás megtörténhessen, és az átmenet fokozatosan történjen, pl. amikor a gondozó először van jelen, hogy ne maradjunk távol túl sokáig stb. Alapvetően ez nagyon egyéni, és szülőként te láthatod át legjobban a helyzetet, hogy mire van szüksége a gyermeknek. Gyermeked valószínűleg szeretetet és biztonságot szeretne érezni, és nem ritka, hogy fél az idegen emberektől vagy helyzetektől. Mutasd meg gyermekednek a viselkedéseddel, hogy más embereket is szívesen látsz, és hogy ennek ellenére, még mindig jól érezheti magát veled.